Hírek
Kemény Henrik (1925-2011)
Elment.
Kemény Henrik Vitéz László játéka, világszám. Unicum. Hungaricum. Gyermekien tiszta játéköröme és mesteri bábmozgatása a legnagyobb bábjátékosok közé emelte őt. A három generációs családi bábhagyomány és a sok évszázados magyar vásári bábos tradíció életben tartó és ránk hagyományozó mestere. Megannyi nagy (báb)színházi alkotó tekintette mesterének, nevezte ihletet adó élménynek játékát. Életműve mérce és muníció minden bábjátékosnak.
Már kisgyermekként sikerrel forgatta a bábokat nagyapjától megörökölt bábszínházában. A háború elvitte mesterét, édesapját. Az ötvenes években tiltották, kis híjján elpusztították bábszínházát. Méltatlanul mellőzték az ország egyetlen hivatásos bábszínházában. Vitéz Lászlóval fittyet hányt az őt ellehetetlenítő hatalomnak, tehetségét brosstűként használóknak és több generáció legkedveltebb bábjátékosa lett. Élete utolsó éveiben végre méltó elismerésben élő mestert a ligeti "bódé" (Kemény család bábszínháza) leégése sokkolta. Jó hír, hogy Debrecen város múzeumot alapít a hagyaték számára és önéletrajzi könyv is megjelenik hamarosan.
Tisztelt nagyérdemű publikum!
Heni bácsi Vitéz Lászlóval még egyszer kupán vágta a halált és nevetve elment.
Vitézlaci követte tekintetével, majd lenézett a paravándeszka alatti homályba. Egy kéz csúszott óvatosan a testébe. Elmosódott szemén a festék. Faragott arca, mintha elmosolyodott volna.
Pajtikák, én úgy elfáradtam azt a kutyikafáját!
Egyik utolsó fellépéséről film:
